A 2013. április 12-13-án, Londonban tartott GLAM-konferenciát a brit Wikimédia-szervezet, a Wikimedia UK szervezte, (részben) a brit nemzeti könyvtár, a British Library támogatásával és vendéglátásával. Ez a blogbejegyzés egy rövid (de érdeklődők számára linkekkel bőven ellátott) ismertetőt, betekintést kíván nyújtani arról, hogy mi az a GLAM a wikimédiás szakzsargonban és mik a legutóbbi GLAM-projektek (a teljesség igénye nélkül, elsősorban a brit, nyugat- és észak-európai, valamint észak-amerikai területre vonatkozóan).

GLAM
A GLAM a Galleries, Libraries, Archives, Museums (magyarul galériák, könyvtárak, archívumok és múzeumok) kezdőbetűiből keletkezett rövidítés, és ezen memóriaintézmények és a Wikimédia (-projektek, -mozgalom, -szervezetek) kulturális együttműködéséről, partnerségéről szól. Külön wikije, nyilvános és zárt levelezőlistája (előbbi inkább a külső partnerek tájékoztatására, kapcsolatfelvételre, utóbbi a wikimédisták számára a projektek megbeszélésére), valamint IRC-csatornája is van. Az enwikin is található egy külön portál számára, de a commonsos vagy meta-wikis lapjáról kiindulva is sok érdekes tartalmat lehet találni. A brit társszervezet ezen projektekkel foglalkozó oldala szintén tanulságos lehet.

Az utolsó ugyanilyen nevű (GLAM–WIKI) londoni konferenciát 2010. novemberében tartották, akkor a brit nemzeti múzeumban, a British Museumban, így két és fél év után már időszerű volt, hogy egy széleskörű megbeszélésre sor kerüljön, ezen a területen dolgozók (önkéntesek és/vagy fizetett alkalmazottak) megosszák az ezalatt az idő alatt felhalmozott tapasztalataikat, bemutassák, mire jutottak az elmúlt két évben. (Hozzánk közelebb legutóbb tavaly februárban a szerb társszervezet szervezett a témában konferenciát Belgrádba.) Bár a konferencia elsősorban a brit helyzetre koncentrált, bőven voltak előadások nemzetközi és más nemzetek projektjeiről is, valamint számos eszközt mutattak be, amiket bárki használhat a későbbiekben hasonló célokra, a résztvevők pedig a világ minden részéből érkeztek, így számos lehetőség adódott az ismerkedésre, más szervezetek helyzetének megismerésére.

Első nap
Bevezető előadások
A megnyitót a British Library igazgatójának, Caroline Braziernek a köszöntő beszéde kezdte, aki elmesélte, hogy hogyan változott meg a könyvtár hozzáállása az internethez és a szabadon elérhető tartalmakhoz az elmúlt tíz évben, felismerve, hogy küldetésüket úgy tudják a legkönnyebben elérni, ha a lehetőségeik szerinti legtöbb tartalmat elérhetővé tesznek a világhálón; ezzel kapcsolatban megköszönte a Wikimédia Alapítvánnyal és a Wikimédia UK-val való közös munkát, a közös erőfeszítéseket, és sok sikert kívánt a következő évekre ehhez a munkához. A megnyitó második köszöntő beszédét Kat Walsh, a Wikimédia Alapítvány kuratóriumának elnöke tartotta, aki arról beszélt, hogyan változott meg az ő személyes élete és az egész világ az elmúlt évtizedben, kezdve onnan, hogy milyen sok időt töltött könyvtárakban, és milyen sok energiába került megtalálni egy bizonyos információt, amire éppen szüksége volt, azon keresztül, hogy létrejött a Wikipédia, a bárki számára elérhető online enciklopédia, odáig, hogy a cél továbbra is az, hogy összegyűjtsünk és elérhetővé tegyünk minden adatot és ismeretet, ami az emberiség rendelkezésére áll.

A köszöntőket követően Michael Edson, az amerikai Smithsonian Intézet internetes stratégiájáért felelős igazgatója tartott két zseniális előadást. Előbbi a saját előadásának bevezetőjének tekinthető, amit versben (!) adott elő (szövege is elérhető). A második előadása is hasonlóan élvezetes volt, az előadásfóliái elérhetőek, és végiglapozásuk is nagyon érdekes és tanulságos. A fő előadásának mondanivalójának középpontjában a téma, mivel foglalkozunk („scope”), ennek hatása, mértéke („scale”) és a megvalósítás várható sebessége, időigénye („speed”) állt. Lendületes és meggyőző előadása arról szólt, hogy meg kell találni azt a célt, missziót, amitől azt várjuk, megváltoztathatja, javíthatja a világot körülöttünk, majd ehhez eszközöket kell találni, olyanokat, amik nem csak egy kicsit, hanem nagyságrendekkel segítenek közelebb kerülni ehhez a célhoz („akkor kezdj el foglalkozni vele, ha legalább 10×-es hatást tudsz elérni vele a mostanihoz képest”), ráadásul minél rövidebb idő alatt. Nagyon szemléletes, döbbenetes számokkal operáló példái közül az egyik, hogyha az emberek 1%-át sikerülne elcsalni egy múzeumba, az azt jelenti hogy 99% még mindig nem megy el, és nem látja azt, amit érdemes lenne mindenkinek látnia, azaz az ezért létrejött múzeum nem végzi jól a dolgát. Kivetítve az USA-n kívül élő emberekre is az arány még sokkolóbb: a múzeumok, gyűjtemények nem tudják elérni az embereket kizárólag fizikai formájukban. Sok példája közül egy másik szemléletes, hogy Psy a múlt évben 8 millió dollárt keresett azzal, hogy feltöltötte az internetre a híressé vált klipjét, és hagyta, hogy terjedjen, amerre csak akart; ha ezt a kiadójával próbálta volna meg, töredékét keresi, és alig ismerné valaki Dél-Koreán kívül. Vagy hogy a Monty Python eladásai 23 000%-al nőttek azután, hogy azokat feltették az internetre. Sok szép és pozitív példát hozott a közösségi szerkesztésű oldalakról (TED.com, OpenStreetMap, Wikipédia), ahol több százezer ember dolgozik közösen valamilyen célért, vagy olyan adománygyűjtő oldalakat (pl. kickstarter.com), ahol emberek valamilyen célra, projektre tetszőleges összegeket ajánlhatnak fel, de összességében hatalmas, állami méretekben is jelentős támogatások ezek (a példában hozott oldalon a tavalyi évben 19 ezer projektet támogatott 2,2 millió ember 320 millió dollárral). Megjegyezte, hogy az internet segítségével nem csak nagy szervezetek és híres emberek érhetnek el sokat, hanem a szabadidőben ezzel foglalkozó egyszerű emberek is. Egy nagyon kedves példája a http://smarthistory.khanacademy.org/ oldallal kapcsolatos, ahova egy egyetemi oktató feltöltötte a jegyzeteit, és 1 év után kiderült, hogy míg az előadásain 200 diákot ér el, erről az oldalról 75 ezren töltötték le az anyagait. A sikerhez vezető „titok” szerinte az erős vezetés, a világos, támogatható cél, és a publicitás, illetve az ezen való munka.

Délelőtti előadások
A bevezető előadásokat követően a közönségnek választania kellett, hogy melyik szekciót választja a három párhuzamosan futó közül. Elsőre a brit társszervezet elmúlt két év tapasztalatait összefoglaló beszámolójára mentem be (ami ennél kicsit több volt). Egyik igen sikeres programtípusuk a Wikimedians in Residence, melynek lényege, hogy a gyűjtemény dolgozói és az önkéntesek közösen dolgoznak a tartalmakkal kapcsolatosan (tipikusan digitalizálás, feltöltés, kategorizálás, metaadatokkal ellátás), végeredményeként a gyűjtemény által elképzelt formátumban és tartalommal elkészült tartalmak pedig felkerülnek a Wikimédia-projektekbe (pl. Wikimédia Commons, Wikipédia). Több különböző megvalósítási formája van, kapcsolódó események lehetnek oktatások az intézmény dolgozói számára a Wikimédia-projektek használatáról vagy fordítva, az önkéntesek számára a gyűjtemény gyakorlatáról, vagy pl. látogatások wikimédisták számára az intézmény látogatók számára el nem érhető (gyűjteményi) részein. Hosszabb együttműködésük volt a British Museummal, majd a National Libraryvel, az idei évre pedig a Science Museummal és a Natural History Museummal. Tartottak sok-sok oktatást szerte az országban, valamint volt oktatás az oktatók okítására is :) Szerveztek különböző eseményeket, ahol egy-egy szócikk vagy szócikkcsoport szerkesztésére jöttek össze a szerkesztők személyesen, voltak túrák (ahol a megnézett dolgokról képekkel illusztrált szócikkek készültek utána). A QRpedia lényege, hogy adott intézményt feltöltik ilyen kis jelekkel, amik aztán az adott tárgy Wikipédia-cikkéhez vezetnek okostelefonok vagy hasonló eszközök segítségével. Érdekes program volt, amikor a GLAM-ötletet kiterjesztették egy egész városra, ez lett a Monmouthpedia, ahol igyekeztek mindenről szócikket írni, mindent lefényképezni és feltérképezni stb., majd a feltöltött tartalmakra mutató QR-kódokat kirakták, ahova csak lehetett (az önkormányzat által készített kerámiatáblácskákra). Hasonló projekt volt a GibraltarpediA, amit úgy jellemeznek, hogy ez már két kontinensre is kiterjedt. A Wikimedia UK ezen felül sikeresen ért el jelentős mennyiségű gyűjteményi anyag szabad licenc alatti közzétételét. Nem takargatták nagyon, hogy nem minden tökéletes: bár a programok egészen jól haladnak, néhány dolog hiányzik. Az egyik ilyen a projektekkel kapcsolatos sikeresség mérésének hiányossága; képesség arra, hogy minden érdeklődő intézménnyel felvegyék a kapcsolatot (mármint eredményes projektek megvalósításával együtt), az aktivitás és lelkesedés tartós fenntartásával vagy az önkéntesek GLAM-területre csábításával is vannak problémáik; nem tudnak csak egy-egy területre koncentrálni, azaz területileg is korlátozottak a lehetőségeik (nem érik el az egész Egyesült Királyságot), bajban vannak, ha valaki nagyobb mennyiségű médiaállományt ajánl fel (bár ezen dolgoznak aktívan); sok megkezdett műszaki eszköz (program) és fejlesztés befejezése várat magára, hiányosak a területre vonatkozó útmutatóik, segédleteik és segítséglapjaik. A problémák egy részére próbálnak megoldást találni, amihez pl. áprilistól felvettek egy GLAM-ért felelős alkalmazottat, valamint támogatják több eszköz fejlesztését (részben más Wikimédia-szervezetekkel közösen). Szó esett még az Egyesült Királyságon kívüli GLAM-projektekről is, pl. baltimore-i Walter Art Museum kb. 1 éve ajánlott fel több mint 19 ezer képet, amiket azóta összesen 16 millió alkalommal töltöttek le, vagy hogy a New York-i Metropolitan Museum of Art adományáról kiderült, hogy bár még csak 6%-uk rendelkezik linkkel a forrásoldalra, a múzeum weboldala látogatottságának már több mint 60%-a a Wikimédia-projektekből érkezik.

A szekció második előadását Robin Owain tartotta, „a walesi”. A walesi nyelvű Wikipédia a kisebb nyelvi változatok közé tartozik 40 ezer szócikkével, a nyelv használóinak száma évről évre csökken (mindenki angolt tanul már az óvodában is), így a walesi kormányzatnak kiemelt fontosságú a nemzeti nyelv és kultúra támogatása, amiben a Wikipédia komoly szerepet kapott (a Wikipédia helyi változata a leglátogatottabb walesi nyelvű oldal). Emiatt Robin rendszeresen kapcsolatban áll a minisztériummal és más kormányzati szervekkel, számos közös programjuk volt, több jelentős walesi gyűjtemény is felajánlotta teljes anyagát annak érdekében, hogy minél szélesebb körben elérhetőek legyenek, pl. a National Library a Wales-szel kapcsolatos anyagainak nagy részét átadta a Wikimédia-projekteknek.

Ebben a szekcióban a továbbiakban előbb egy olyan projektet mutattak be a National Library két munkatársának előadásában, amiben a National Library felajánlotta az összes, Kanadával kapcsolatos fényképét, 1925-ig; majd egy a Wikipédia és a National Archives közötti éppen futó együttműködést mutatott be az archívum egyik munkatársa, de én közben átszöktem a másik szekcióba, ami a gyűjtemények és a szabad tartalom kapcsolatát, előbbiek utóbbihoz való hozzáállásának mérési és kutatási módszereit mutatta be. Az első előadás végére érkeztem, ami a Digital Benchmark programot mutatta be Nick Poole, a Collections Trust ügyvezetőjének előadásában. Anyagainak az elérhetőségét még pont sikerült leírnom a vászonról. A következő előadást Beat Estermann, a Berni Egyetem kutatója tartotta legújabb eredményeinek bemutatásával, amiben a Svájcban található közel 1000 jelentős memóriaintézmény közül a német nyelvterülethez tartozó legjelentősebb 200-at kereste meg egy elég részletes kérdőívvel, ami a digitális tartalmakhoz, internethez és a szabad tartalmakhoz való hozzáállásukat tudakolta. A kiküldött kérdőívek 34%-ra kapott választ, a részletes eredményekért lásd az előadásfóliákat. A felmérés metodikáját és teljes anyagát szívesen átadja, sőt, szorgalmazta, hogy ezek a felmérések más országokban is, akár valamilyen (néhány éves) rendszerességgel készüljenek el, amiből jó képet lehet kapni arról, hogy hol hogyan áll és hogyan változik ez a kérdés.

A harmadik szekcióban is érdekes előadások voltak. Az első előadás a Creative Commons következő, 4.0-s licenccsaládját, valamint ennek a kulturális intézményekkel kapcsolatos hatásait mutatta be, a második előadás annak elemzéséről szólt, hogy a kulturális intézményeknek milyen előnyeik és milyen hátrányaik származ(hat)nak abból, ha az elérhető legnagyobb felbontásban teszik közzé digitális tartalmaikat; az előadás amellett érvelt, hogy (az alapcéljukon túl, hogy ezeket teljes szépségükben csodálhassa meg mindenki, és minél több mindenkihez elérjen) akkor járnak a legjobban, ha ezeket teljesen elérhetővé teszik; a harmadik előadásban az Open Knowledge Foundation mutatta be az OpenGLAM projektet, hátterét, céljait.

Délutáni előadások
Ebéd után két közös előadás következett. Az első előadást Lizzy Jongma tartotta a hollandiai Rijksmuseum képviseletében. A milliósnál nagyobb tételszámmal rendelkező, a holland kulturális örökség jelentős részét őrző múzeum tíz évvel ezelőtt bezárt. Az oka egy eredetileg pár évesre tervezett nagyszabású felújítás, ahol a múzeumnak otthont adó műemléképületet a csupasz falakig lebontották, majd újjáépítették. A múzeum már az első években is kereste a lehetőséget, hogyan tudna kapcsolatot teremteni a nagyközönséggel, egy másik, kisebb épületben nyitottak tárlatokat, ahol ugyan anyagaik töredékét, de továbbra is meg lehetett tekinteni, de a látogatószám nagymértékben csökkent (és érdekes módon azok is döntően külföldiek voltak, a hollandok nem találtak rá az új helyszínre). A múzeum aggodalma az volt, hogy a felújítás alatt egy egész generáció nő fel anélkül, hogy megismer(het)né a holland művészek remekműveit, Hollandia kulturális örökségét. Ekkor jött az ötlet (különösen azután, hogy kiderült, a felújítás befejezése éveket fog késni), hogy a múzeum anyagait digitalizálják, majd online kiállításokat hoznak létre az interneten. Ez egybeesett azzal a szemléletváltással, mely szerint az érdeklődőknek csak egy igen kis része tudja (vagy akarja) elérni a kiállítást fizikai valójában, az internet segítségével azonban a világ lakosságának jelentős részéhez elérhetnek. A múzeum több éves munkával 250 ezer tárgyleírást és 125 ezer festményről nagy felbontású képet készített, amit szabadon elérhető és letölthető formában feltöltöttek a weboldalukra (a teljes weboldal CC0 licenc alatt található; ezt megelőzően, szintén komoly munkával tételről tételre ellenőrizték azok szerzői jogi státuszát, és csak a tiszta helyzetű művek kerültek be ebbe a csoportba). Mikor készen lettek, megállapították, hogy mind hiába, senki sem látogatja az oldalt. Így újragondolták és átalakították az egész oldalt, létrehoztak API-t, mobilos alkalmazást, különböző, érdekes tematikájú galériaoldalakat, megosztották az állományt más gyűjteményekkel (Wikimédia Commons, Europeana, Kennisnet stb.), majd interaktívvá tették a weboldalukat, ahol bárki bejelentkezhet, megjelölheti a képeket, amiket megnézett, kedvencei közé tehet képeket, létrehozhat saját galériákat, megoszthatja ezeket stb. Az új oldal hatalmas siker lett, fejlesztésével kapcsolatban rengeteg, igen pozitív visszajelzés érkezett, az új ötleteket és funkciókat folyamatosan építik be. A művek közzétételéből nem csak az érdeklődő közönség profitált, hanem ez a művészeti oktatást is segíti, további, új művek létrejöttét segíti, a művészeti kutatások is felgyorsultak, sőt, a múzeum szakértői is több olyan apróságot találtak a nagy felbontású digitális műveken, amiket a kép előtt állva nem vettek észre. A múzeum számára az is fontos volt, hogy az interneten úgyis terjedő, de bizonytalan eredetű és minőségű képek mellett az ő, hiteles, színhelyes, nagy felbontású képeik is elérhetőek legyenek (sőt, a keresőben az első helyek egyikén legyenek megtalálhatóak), ahol nem csak a jó minőségű kép látható, hanem az is, hogy ez kinek a műve, milyen gyűjteménynek a része és hol található meg fizikailag. Az előadás érdekessége, hogy miközben a múzeum (anyagainak) népszerűsége és látogatottsága rohamosan növekedett az elmúlt hónapokban, az előadást követő napon (a konferencia második napján), több mint tízéves szünetet követően újranyitotta a megújult múzeum is kapuját, ahol a műveket fizikai valójukban is van lehetősége megnézni azoknak, akik elmennek ezért Amszterdamba. És a tartalmak szabad webes elérhetősége miatt egyáltalán nem aggódnak, sőt, szerintük ez csak jót tehet a látogatószámnak!

A második közös előadást Geer Oskam tartotta az Europeanáról. Előadásának az volt a középpontjában, hogy az elmúlt években az Europeana sikeresen gyűjtötte össze több európai ország kulturális gyűjteményét (de legalább azok metaadatait), a nem szakmai közönség számára ez kevéssé népszerű, az emberek nem úgy keresnek művekre, ahogy pl. egy könyvtáros vagy művészeti szakember (aki pontosan tudja, hogy mit keres). Ezért a Rijksmuseumhoz hasonló irányba mentek el, létrehozva tematikus, speciális weboldalakat (pl. az első világháborúról), virtuális galériákat, ahol már a kezdőoldalon a vizuális élményen van a hangsúly. Itt próbáltak olyan válogatásokat is csinálni, amik érdekesek, viccesek. Beépítették ezekbe az oldalakba a web2.0-s, közösségi funkciókat (Facebook, Twitter, YouTube stb.), ahol intézményként is jelen vannak. Tapasztalataik szerint ez a megközelítés sokkal sikeresebb, közelebb van ahhoz, ahogy az emberek szeretik befogadni ezeket a tartalmakat. Tavaly szeptember óta az összes metaadatot CC0 licenc alatt tették közzé, szabadon elérhető API-val, ami megkönnyíti az ezekkel foglalkozó intézmények és weboldalak közötti kommunikációt, valamint lehet rá tetszőleges szolgáltatást építeni. Az előadás végén több, főleg a Wikimédia Hollandiával és a Wikimédia Svédországgal közös projekt került szóba, ismertetésre.

Ezután a GLAMToolset ismertetőjére mentem be. A GLAMToolset négy Wikimédia-társszervezet (holland, angol, francia, svájci) és az Europeana közös projektje, melynek eredménye egy olyan szoftver, mely megkönnyíti az egyes gyűjtemények közti tartalomcserét, másrészt könnyebbé teszi az egyes gyűjtemények számára a Wikimédia Commonsba (vagy bármilyen más, MediaWikit használó oldalra) való tömeges feltöltést, méghozzá úgy, hogy nem csak a médiaállományokat, hanem a teljes metaadattáblájukat áthozza, és megfelelően formázva elhelyezi a leírólapon. Ezenfelül a feltöltött tartalmak statisztikai elemzésére is képes (pl. hol használják az eddig feltöltött képeket, hányan látogatják, mennyi a forrásoldalra visszatérő látogató stb.). Az előadáson egy éles bemutatót is láthattunk az egyelőre még demó állapotú szoftverrel (részletekért lásd a projektoldalt).

A másik szekció két előadásán az Egyesült Királyságon kívüli néhány GLAM-tevékenység bemutatója hangzott el. Elsőként Sarah Stierch tartott egy összefoglalót az Egyesület Államok utóbbi két évéről. Az előadás szerencsére elérhető, és érdemes meghallgatni, már csak a fiatal és energikus előadó miatt is :) (egy másik előadását hallottam később; Sarah annyira sikeresen volt az egyik bentlakó önkéntes („Wikimedian in Residence”) a Smithsonian and the Archives of American Art múzeumoknál, hogy a World Digital Library és a Wikimedia Foundation is alkalmazásba vette). A másik előadás a holland Wikimédia-társszervezet és a Teylers Museum egy közös projektjéről és annak tapasztalatairól szólt a Wikimedia Netherland és a Teylers Múzeum egy-egy képviselőjének előadásában, ami lényegében egy szócikkíró verseny volt, melynek során a múzeummal és gyűjteményi anyagával kapcsolatos szócikkek készültek 13 nyelven. A harmadik szekcióban két előadás szólt arról, hogyan tanították a GLAM-szektor munkatársait (könyvtárosokat, múzeológusokat stb.) a Wikimédia-projektek használatára, a tartalmak feltöltésére és a közösséggel való kommunikációra. Az egyik ilyen projekt Svédországban zajlott a legnagyobb nemzeti múzeumok munkatársai, a másik Katalóniában, a katalóniai közkönyvtárak munkatársai számára

Az első nap utolsó időszakában a „What are the Risks?” című szekcióra ültem be, amit Ashley Van Haeften (Fæ) tartott a Wikimédia Commonsról. Előadásának első részében ismertette a Wikimédia Commonst, elmondta, hogy a közel 17 millió médiafájl mind szabadon licenc alatt található, és hogy az Egyesület Királyságban a legnépszerűbb médiaforrás az oktatás és a média (újságírás, blogok stb.) számára. Egy érdekes momentum volt, amikor az előadó felmérést készített a résztvevők között, hogy ki honnan érkezett. Arra a kérdésre, hogy ki tekinti magát Wikimédia-önkéntesnek (több-kevesebb rendszerességgel szerkeszt Wikimédia-projekteket, tudja, mi az a Wikimédia Commons) a résztvevők közel kétharmada tette fel a kezét. Arra a kérdésre, hogy ki GLAM intézmény dolgozója, a résztvevők közel fele tette fel a kezét. Többeknek feltűnt, hogy itt átfedés van, így a következő kérdés az volt, hogy ki GLAM-dolgozó és Wikimédia-önkéntes egyszerre, amire kb. egy tucat kéz emelkedett a magasba, ami igen pozitív volt számomra. Arra a kérdésre, hogy ki az, akinek fogalma sincs, mi az a Wikimédia Commons, aki még sosem hallott róla, egyetlen hölgy tette fel a kezét. Ezután különböző problémákat említett, pl. azt, hogy a naponta feltöltött sok ezer fájlra összesen néhány tucat adminisztrátor jut (akiknek joguk van törölni vagy átnevezni), vagy hogy mobilos feltöltéseknél nincs EXIF-adat, rendszeres probléma az állományok kategorizálatlansága (senki sem fog rátalálni), hogy nem egyszerű kitalálni, mit is akarnak törölni (egyesek tárhelynek használva töltenek fel több száz semmilyen képet, de hol a határ, ami kell és hol, ami nem?). Sok-sok kisebb-nagyobb kérdésről volt szó, pl. a botoktól, vagy hogy a gyűjteményekkel való megegyezésre törekvés sokszor a szabadságvággyal ellentétes, hogy vannak olyan kategóriák, amik állandóan problémásak (szex, vallás, politika stb.), és említett néhány érdekes kérdést, pl. hogy vajon mikor kell kitakarni egy arcot (egy elhízásról vagy SS-tisztekről szóló cikkben az ezt illusztráló személyt pl. igen, de ugyanez a kép egy másik cikkben lehet, hogy egészen más célt szolgál, ahol meg nincs erre szükség; azaz a felhasználási céltól is függ, amit meg nem lehet a Commonsban eldönteni).

A másik két szekció egyikében az aktuális technológiai fejlesztéseken volt a hangsúly. Az első előadás a Wikdatát mutatta be (a nyilakkal vagy a lapozás gombokkal lehet lapozni) Katie Filbert előadásában. A második előadás a QRpediát és a fejlesztések aktuális állását mutatta be, illetve azt, hogy a többnyelvű linkeket hogyan tudják felhasználni a kulturális intézmények. A harmadik előadásban James Forrester a várva-várt, év közepén bevezetendő Visual Editort ismertette annak prototípusa segítségével. A harmadik szekció a tudományos együttműködésekre koncentrált. Első, Science GLAM című előadást Daniel Mietchen tartotta, rámutatva, hogy a Wikimédia GLAM-projektjei milyen sok szállal kapcsolódnak a tudományos élethez. Volt egy hasonló előadása tavaly a washingtoni Wikimánián, az akkori anyagai itt érhetőek el, a mostaniak pedig itt.

A szekció másik előadása a Phœbus projektet mutatta be Jean-Frédéric Berthelot előadásában. A projekt lényege, hogy Toulouse város (2,5 millió tárgyat őrző) Természetrajzi Múzeuma hozzájárult, hogy wikimédisták bejárhassanak a múzeumba, annak elzárt gyűjteményi részére is, és ott fényképeket készíthessenek. Két év után több mint 2000 nagyfelbontású képet töltöttek fel a múzeumból számos tudományterület illusztrálására. A fóliákat végignézve szembetűnő, hogy nem úgy valósították meg, hogy beengedtek amatőr fényképezőkkel egy tucat wikipédistát, akik jobbra-balra lőttek életlen képeket, hanem professzionális felszereléseket használták, profi utómunkával; az eredmény is elég impozáns. Annyira, hogy a képek közel fele (2000-ből 1000) minősített kép (azaz kiemelt, minőségi vagy értékes) lett a Commonson, az év képe szavazáson az ő egyik képük nyert (!), az összes Wikimédia-projektben kb. 120 ezer oldal használja ezeket a képeket, eddig 10 millió feletti látogatottsággal és évi 200 ezer látogatóval, a képeket azonban (a magáncélú felhasználáson kívül) felhasználják olyan projektek is, mint az Encyclopedia Britannica (!), a Nature magazin vagy a British Museum. A fóliák magukért beszélnek…

Második nap
Bevezető előadás
A szombati napot a köszöntőt követően Mia Ridge előadása nyitotta meg, aki a szabad kulturális tartalmak elmúlt 10-15 évének legfontosabb állomásait mutatta be. Elérhető az előadás videója, és Mia közzétette az előadással kapcsolatban készített jegyzetét is egy blogbejegyzés formájában. Az előadás elején definiálta az open, cultural és a data, majd ennek megfelelően az open cultural data fogalmakat, majd bemutatta, milyen exponenciális fejlődés történt ezen a területen az elmúlt tíz, de még inkább 5 évben. Érdekes és számomra újszerű feldolgozása a témának. A kiválasztott mérföldkövek ismertetését követően egy kicsit arról beszélt, hogy mit tanultunk az elmúlt években az intézményekkel való kapcsolat során. Ez egy érdekes és (számunkra is) tanulságos része az előadásnak. A különböző intézményekkel meg kell tanulni kommunikálni, kezdetben mindkét fél bizalmatlan a másikkal szemben, így általában csak apránként, lépésről lépésre lehet haladni. Bár sok intézmény felismerte, hogy akkor felel meg leginkább az alapításával lefektetett céljainak, ha a gyűjteményeit minél szélesebb kör számára megismerhetővé és elérhetővé teszi, a hogyannal kapcsolatban sokszor más-más elképzeléseik vannak. A szabad licenc alatt, köznek való átadástól sokan félnek, aminek számos oka lehet. Ilyen okokként, félelmekként említette az előadó a a potenciális (akár nem is valós, de a jövőben esetleg elképzelhető) bevételektől való elesést, a művek felhasználása feletti kontroll elvesztését (milyen célra használja az illető), a tartalom változatlansága biztosításának elvesztését, vagy akár az adatokba, gyűjteménybe befektetett munka, energia és pénz (pl. digitalizálás) megtérüléséről való lemondást. Megemlítette, hogy a semminél még az is jobb, ha (első lépésként) a GLAM-intézmény és a közösség meg abban meg tud egyezni, hogy a gyűjtemény szabadon elérhető az interneten, csak jogvédett, jobb esetben nemkereskedelmi licenc alatt. Megemlítette azt is, hogy ezen a területen különösen fontos a magasabb erők (politika) támogatása.

Délelőtti előadások
Az első délelőtti szekcióban a „Starting a project: how do we begin?” (azaz hogyan kezdjünk hozzá egy új projektnek) című beszélgetésre mentem be, melynek során négy tapasztalt GLAM-szervező számolt be a tapasztalatairól, és lehetett nekik ezzel kapcsolatban kérdéseket feltenni. Néhány gondolat az elhangzottak közül a következő. Egy (intézménnyel való) beszélgetés során először tisztázzuk, hogy ki vagyunk mi, hogy van a Wikipédia-közösség, a Wikimédia-chapter és még a WMF is, hogy tiszta legyen, kinek mi a szerepe; másodszorra tisztázzuk, hogy miről szólna az együttműködés, mit szeretnénk; harmadszorra fontos tisztázni, hogy mit akar a két fél egymástól, mik az elvárások, az előnyök az egyik és a másik fél számára; itt megjegyezték, hogy fontos annak lefektetése, hogy ezeknek a céloknak a megvalósulása hogyan mérhető, 3-6 hónapos távlatban a sikerességet érdemes értékelni. Általában nem megy egyből nagyban a dolog, ezért kicsiben kell és érdemes kezdeni, miközben a nagy cél megvalósulása mindvégig ott lebeg előttünk, csak éppen hosszabb időtávban. Fontos tisztázni, hogy a résztvevők többsége önkéntes, ami akár azt is jelentheti, hogy egy levélre csak napokkal, esetleg hetekkel később érkezik válasz; nem lehet felettük kontrollt gyakorolni, ahogy az alkalmazottak felett, illetve a megvalósítás során is ennek ismeretében lehet számolni a résztvevőkkel. A marketing során óvatosan kell bánni az elért eredmények ismertetésével: ne az legyen az áthallása, hogy a Wikimédia megszerezte a gyűjteményt, győzött, nem szabad túlzásokba esni. A tárgyalások során a látogatószám növekedése és egyéb intézmény számára várható előnyök helyett sokkal jobb, ha a partnerségre helyezzük a hangsúlyt: partnerek vagyunk azonos célokkal. Érdemes a kapcsolatfelvételt úgy kezdeni, hogy személyes kapcsolatot építesz ki, ez előzetes ismertség esetén akár helyben is lehetséges, pl. kiderülhet, hogy azonos városból származunk, milyen szép az idő/táj arrafelé stb. :) A megfelelő kapcsolat kiépítése sokszor nehéz és sokáig tart, közben sokszor elmegy a cégtől, akivel eddig kapcsolatban voltunk, együtt dolgoztunk, és lehet elölről kezdeni az egészet. Az ilyen típusú munkához és projektekhez általában sok-sok idő és kevesebb pénz szükséges. Egy-egy sikeresen megvalósuló, akár csak kísérleti projektre kiváló eseményeket lehet szervezni, aminek többrétű további előnyei lehetnek. Érdemes az intézményi résztvevőknek oktatást tartani, megmutatni, megtanítani nekik, hogyan működik a Wikipédia-Wikimédia, hogyan ellenőrizzük az adatokat; sok-sok előítélet és félelem van ezzel kapcsolatban a professzionális körökben, főleg a nemismeret miatt. Ezzel kapcsolatban a zoom in-zoom out technikát javasolták, azaz adjál egy átfogó képet a projekt céljairól, működéséről, majd mutasd meg, hogyan működik ez a gyakorlatban. Általános megjegyzés volt, hogy az ilyen programok a legjobban új szerkesztők, önkéntesek elérésére, megszólítására. Fontos előre utánajárni, van-e az intézménynek digitális stratégiája, ha van, mi van benne. Ezzel kapcsolatban fontos tisztázni, hogy nekünk van-e, mit akarunk elérni, mit szeretnénk (minden nem lehet) másolni, gyűjteni. Javaslat szerint olyan intézményekkel vegyél fel kapcsolatot, amely területeken megfelelő számú önkéntesre számíthatsz. Még Európán belül is két különböző út figyelhető meg: a szerencsésebb országokban (Egyesült Királyság, Hollandia, Egyesült Államok stb.) a kezdeményezés mellé áll egy vagy több nagynevű nemzeti gyűjtemény, ezután lényegesen könnyebb az új kapcsolatok és együttműködések kiépítése, míg sok országban csak nagyon kis lépésekkel, a kis pilotprojektekből építkezve lehet egyre több gyűjteményt bevonni az együttműködésekbe. Jogász segítsége, tanácsai fontosak és szükségesek is lehetnek az ilyen projektek során. Többször felmerülő kérdés, hogy minek nekünk egy olyan projekt, amihez hasonló már van, pl. a Google Art már digitalizálta és elérhetővé tette ezeket? – csakhogy ezek továbbra is szerzői jogvédelem alatt álló anyagok, amiket nem lehet felhasználni; a Wikipédia, a Wikimédia Commons pedig szabad CC-licenc alatt található, így ez egy plusz hozzájuk képest!

A szekció másik helyszínén a Wikipédiáról és a mögötte álló közösségről, szervezetekről tartott Led by Andy Mabbett és John Cummings egy összefoglaló előadást az intézményi résztvevők számára. Ismertették a Wikipédia szerkesztésének alapfogalmait, a szerkesztés kezdeti lépéseit, bemutattak néhány Wikipédia-irányelvet, pl. a közösségi döntéshozatalról, ismertették a projektekben elérhető jogosultságokat és azok megszerzésének módját. Bemutattak egy Wikipédia történetét összefoglaló két és fél perces videót, valamint elkezdtek egy másfél órásat (a washingtoni Wikimániáról, kedvcsinálónak), továbbá két az internet/Wikipédia és az oktatás kapcsolatával foglalkozó videót.

A szekció harmadik helyszínét arra tartották fenn, ha valaki (akár intézmény-intézmény, akár wikimédiás-wikimédiás, akár wikimédiás-intézményi) szeretne beszélgetni egy másik résztvevővel vagy résztvevőkkel, esetleg egyeztetni, gondolkodni az unkonferencia programjáról, azoknak erre legyen erre hely és idő.

A délelőtt második szekciója eredetileg szintén három panelből állt volna, az egyikben a Wikimédia Commonst mutatták volna be az intézményi résztvevők számára, illetve hozzá kapcsolódóan lehetett volna beszélgetni, kérdéseket feltenni, a másikban a korábban már bemutatott Wikidata hátteréről és részleteiről, működéséről lett volna egy bemutató, illetve beszélgetés, de ezek a programok elmaradtak, mert a legnagyobb érdeklődés a harmadik témára mutatkozott, amire végül így a nagyelőadóban került sor. Ennek címe „Striking the balance?”, ami azt hiszem, Kiegyenlíteni a számlát? jelentéssel bír, és négy panelbeszélgetője volt, Georgia Angelaki (a görög National Documentation Centertől), Mike Peel (a Wikimedia UK-tól), Joris Pekel (az Open Knowledge Foundationtől) és Nick Poole (a Collections Trusttól). A beszélgetést egy érdekes, de nagyon gyors bevezető prezentáció nyitotta kézzel rajzolt jópofa ábrákkal és olyan kérdésekkel, mint hogy hogyan lehet összeegyeztetni a gyűjtemény szabad elérhetőségére vonatkozó erkölcsi parancsot a bevétel előállítására vonatkozó kereskedelmi kényszerrel. A beszélgetés során lejegyzeteltem néhány gondolatot. A közreműködő intézmény költséget takaríthat meg, hiszen a közösséggel külső (ingyenes) munkaerőhöz jut. A felkerült képek linkelnek az intézmény weboldalára, a kategóriában össze van gyűjtve, hogy ezek a képek (vagy más művek) találhatóak meg élőben az adott gyűjteményben. A nagyobb eléréssel a gyűjtemény ismertsége, látogatottsága növelhető. Hosszútávon fontos szempont lehet, hogy az állami és kereskedelmi cégeknél is jellemző, hogy előbb-utóbb elfogy a pénz a oldal üzemeltetésére, vagy más (akár technikai) okból megszűnik a tartalom szolgáltatása, és ezzel ismét elérhetetlen lesz a tartalom, de ha szabad a tartalom, szabadon terjeszthető, akkor többszörözve elérhető marad a világhálón, biztosítva az adatok fennmaradását. Nyelvi szempontból kiemelték, hogy még a legnagyobb intézmények is legfeljebb 5 nyelvre fordítják le a tartalmaik leírását, tudnak metaadatot szolgáltatni, addig a Wikimédia-projektekhez hasonló soknyelvű vállalkozások ennek sokszorosát tudják biztosítani. Érdemes összegyűjteni, mi az az érték, amit az online közösség, a publikum képes adni a gyűjtemény szabad eléréséért cserébe (pl. a Wikimédia-közösség esetében metaadatok bővítése, fordítása, kategorizálás, Wikipédia-cikkekben megjelenés stb.) A civil szektorban ismert adománygyűjtéstől félnek az intézmények, sokan koldulásnak tekintik, pedig igen eredményes lehet: az emberek szeretik azt támogatni, amit jó dolognak tartanak; ennek gyakorlatának és technikájának átadásával a civil szektor segítheti az intézményi felet (ez egyrészt bőven ellensúlyozhatja a vélt vagy valós kiesett bevételeket, másrészt a sajtója inkább pozitív, és még a gyűjtemény ismertségét is növeli közben). Érdemes feltenni a kérdést, hogy az elmúlt évtized tapasztalatai alapján mik voltak a költségek és mik az előnyök az ilyen jellegű együttműködésekből az intézmények számára, így könnyebb érvelni a tartalom szabaddá tétele mellett; emellett az ilyen programok PR-ja sokat tud segíteni az intézménynek. A fizikairól digitális szolgáltatásra (is) váltással nagyobb közönséget, nagyobb hatást is lehet elérni. Fontosak a sikertörténetek, mert ezekkel könnyebb eredményt elérni a következő egyeztetéseken, plusz lelkesítőleg hat mind a közösség, mind az intézmény tagjai számára, segít az együttműködésben.

Délutáni előadások
A délutáni első előadások közül a térképes szekcióra ültem be. Az első előadást Kimberley Kowal, a British Library vezető kurátora tartotta a könyvtár georeferencer projektjéről. Elmondta, hogy a könyvtárnak 42 millió régi térképe van, és gondolkodtak rajta, mit tudnának velük csinálni azon túl, hogy tárolják őket. Ezért amellett, hogy digitalizálják és online elérhetővé teszik őket (most éppen 30 ezernél tartanak), létrehoztak egy projektet, ahol bárki kiválaszthat egy térképet, és néhány illesztőpont megadásával tájékozhatja azt. Az így tájékozott térképeket ezután külön rétegekként hozzá lehet adni valamelyik térképszolgáltatáshoz (akár térképi, akár ortofotós megjelenítéssel), így időben is tanulmányozható a környék fejlődése. A szerkesztésre eddig három kampányt szerveztek, 2012 februárjában 6 nap alatt 90 résztvevővel 724 térképet tájékoztak, majd 2012 novemberében és 2013 januárjában ismét. Az önkéntes közreműködőkkel kapcsolatban rendszeresen statisztikákat, méréseket, listákat készítenek. Az oldalhoz kiegészítő szolgáltatások is kapcsolhatók, a térképek feliratozhatóak. A szolgáltatást kiegészítik olyan adatokkal, amiket az Europeanától vesznek át. A tájékozott gyűjteményt már át is vette a hasonló célokkal létrejött (és számos más gyűjtemény anyagait is gyűjtő és szolgáltató) oldmapsonline.org oldal, ahol egyébként a georeferencer nevű eszköz segítségével szintén bárki tájékozhat régi térképeket. Izgalmas, szép téma (főleg, ha rendelkezésre állnak a régi térképek nagyfelbontású digitális példányai). A szekció második előadását (ugyanez máshol) Susanna Ånäs tartotta a finn társszervezettől a Wikimedia Historical Maps projektről. A projekt, és a Maarten Dammers által kezdeményezett új Wikimaps Wikimédia-projekt azon alapul, hogy a Wikimédia Commons már most is tartalmaz régi térképeket, és számos gyűjtemény felajánlotta a történelmi térképállományát (amiket hamarosan a GLAMWikiTools-szal fel is lehet tölteni; becslések szerint jelenleg nagyjából 2 millió szabadon elérhető térkép van, amikből kb. 150 ezer már digitalizált és szabadon letölthető), de ezután a térképek nagy részét nem fogják a projektek használni (néhány bekerül egy-egy Wikipédia-cikkbe, de többségük csak várni fog a szervereken a hasznosításra). Ezeket a térképeket viszont szépen lehetne használni a különböző célú projektek együttes használatával, komplex szolgáltatás kialakításával. Az elképzelt folyamatábra szerint a GLAM-gyűjtemények biztosítják a térképi anyagot, a Wikimédia Commons tárolja és szolgáltatja, a Wikimaps megjeleníti, tájékozza (az OpenStreetMapet használva alaptérképnek); ezek, és más leíróadatok mehetnek a Wikidatába, az így tájékozott és annotált térképek és térképi adatok pedig a Wikipédiába. Ezeket az adatokat és többletinformációkkal ellátott állományokat ezután exportot követően az eredeti GLAM-intézmények vagy más partnerek is felhasználhatnák, szolgáltatást építhetnének rá. Az elképzelt nagyszerű ötlet jelenleg megvalósításra és megvalósítókra vár… A térképes szekció harmadik előadását Barbara Fischer, a német társszervezet alkalmazottja tartotta egy érdekes kezdeményezésről, ami Német Régészeti Intézet és a WM-DE között jött létre annak érdekében, hogy a régészeti adatokat, adatbázisokat valamilyen jól áttekinthető formában lehessen követni egy térképen (azaz térben) és időben. Ezeket az interaktív térképeket ezután akár a Wikipédia, akár más, külső projekt (köztük természetesen a régészeti intézet) is használhatná. A teszt kedvéért létrehozott oldal a Római Birodalom limeseinek változását mutatta be (de nekem most nem akarnak megjelenni rajta a régészeti adatok). Választható a kívánt alaptérkép és fent található az időskála, aminél tetszőleges időpontot magunk is kiválaszthatunk, vagy lejátszóként használva végignézhetjük, hogyan változott az állapot az évek (évszázadok) során. A térképi adatokra kattintva a megfelelő Wikipédia-cikkhez is el lehet jutni. Lásd még a GLAM-hírlevél ezzel kapcsolatos bejegyzését.

A szekció másik előadása szerzői jogi kérdésekről és a licencekről, illetve ennél sokkal többről szólt, elsősorban az intézményi résztvevők számára. Az előadást (sorrendben) három holland előadó, Joris Pekel, Sandra Fauconnier és Sebastiaan ter Burg tartotta. Az első előadó azt ismertette, hogy mit tekintünk szabad tartalomnak, ez miért fontos és kinek miért jó; a második előadó példákat sorolt fel azzal kapcsolatban, hogy milyen projektek valósultak meg az ilyen tartalmak segítségével; a harmadik előadó pedig ismertette a szabad tartalmak publikálására használatos licenceket, saját példáján bemutatva, hogyan és miért jutott el az évek során a CC BY-NC-ND licencektől előbb a CC BY-SA, majd a CC-BY (később talán a CC0) licencig, miért nem praktikus a GFDL offline felhasználásra, mi ezen licencek leglényegesebb tulajdonsága, melyikből melyikbe van átlépésre lehetőség stb. A téma iránt érdeklődőknek ajánlom a fóliákat.

A szekció harmadik előadását Maarten Brinkerink tartotta a tartalmak felszabadítása hatásának egy lehetséges mérési módszeréről. Az állami szervezetek közül egyre többen teszik közzé adataik, tartalmaik egy részét szabad licenc alatt (de legalább szabadon elérhető formában), még az Európai Bizottság is foglalkozik ezzel a Digital Agenda című stratégiai útmutatójában; ennek hatásával, annak mérésével azonban eddig kevesen foglalkoztak. A közelmúltban az Open Cultura Data segítségével 35 adatbázis (összesen sok százezer adattal) vált elérhetővé szabad licenc alatt Hollandiában. A publikálás óta eltelt idő alatt az adatok egy részét már hasznosították, felhasználták mások, és szerették volna tudni, hogy a közzététel milyen hatásokat váltott ki, így kidolgoztak ennek mérésére egy módszert. Az előadás erről a módszerről és a mérés eredményeiről szólt.

A konferencia utolsó szekciójában Andrew Gray és Sarah Stierch (mindkettőjüknek a második szereplése volt már) tartott egy lendületes előadást az intézményi résztvevőknek (elsősorban) az önkéntes, és ezen belül is főként az online közösségekről, az ezeket alkotó egyénekről, hogy hol és milyen formában lehet őket elérni, megtalálni, milyen kommunikációs csatornák vannak. Az előadás érdekessége számomra a közösség csoportosítása, rendszerezése, valamint az egyes GLAM-es esettanulmányok (érdemes a linkeken végigmenni az előadáson belül, az előadás is így épült fel) voltak. A szekció másik paneljében már korábban bemutatott GLAM-Wiki Europeana Toolsetet lehetett élőben kipróbálni, szintén elsősorban az intézményi résztvevőkre koncentrálva. A résztvevőktől kérték, hogy hozzák magukkal a gyűjteményük néhány rekordját egy megfelelő xml formájában egy-egy laptoppal együtt, így a helyszínen mindenki kipróbálhatta, milyen egyszerű az új eszközzel a Wikimédia Commonsba történő (akár tömeges) feltöltés (a művelet feltétele, hogy a médiafájlok már amúgy is elérhetőek legyenek a weben a Wikimédia Commons által elfogadott valamilyen formátumban). A harmadik panelben a Wikimédia UK közgyűlése zajlott, ahova előzőleg meghívtak minden érdeklődő résztvevőt, hozzátéve, hogy aki a közgyűlés kezdetéig belép a chapterbe, az egyből szavazhat is :)

A konferenciát követően hihetetlen szerencsével sikerült éppen akkorra időzíteni a közös kép készítését, amikor 15 percig éppen nem esett az eső és még a nap is sütött. Tíz perccel később már újra szakadt az eső, és másnapig abba sem hagyta (így legalább hiteles volt az egész estés városnézés, ahol az esernyő ellenére bőrig átázott az elvileg vízálló télikabátom is; a többség nem véletlenül a kocsmában sörözést választotta).


Unkonferencia
A konferenciát követő napra unkonferenciát szerveztek, ahol részben kiscsoportos keretek között ingyenes oktatásokat tartottak a Wikipédia és a Wikimédia Commons szerkesztéséről, működéséről (főként a konferencia intézményi résztvevőinek, de a konferenciától függetlenül, külön is lehetett jelentkezni rá), másrészt a fejlesztők gyűltek össze a különböző segédeszközök programozására, illetve az ezekkel kapcsolatos kérdések megbeszélésére.

A British Library udvarának bejárata – zárva; egyből látszik, miért jó, ha a gyűjtemények elérhetőek az interneten is: nem fogadja zárt kapu a látogatókat még szombat reggel sem

A British Library udvarának szobra; a programok mértani pontossággal követték egymást

A British Library udvara; balra a könyvtár-, jobbra a konferenciaépület

Reggeli gyülekező, kávé- és teaszünet; háttérben a tavaly győztes WLM-képek

A nagy előadóterem

Az egyik kisebb terem

A másik kisebb terem

A harmadik kisebb terem

A második nap megnyitója John Byrne-nel; végül jól sikerült a konferencia

A második nap megnyitója Mike Peellel, a Wikimedia UK titkárával

A Striking the balance? című panelbeszélgetés során folyamatosan készültek ilyen kézzel rajzolt ábrák